A helyzet a következő... Jómagam elhagytam a kórházat... 40 nap után! Életemben sosem voltam kórházban ezelőtt, úgyérzem most sikerült bepótolni ezt az időt. A végére azt mondanám, hogy egész kellemes volt. Kivéve az ablakom alatti építkezés zaját. Meg a reggeli fél 8-as viziteket. Meg a morcos nővéreket (tisztelet a kivételnek!)... De amúgy az ágy kényelmes volt, a szoba kicsi volt, de a célnak tökéletesen megfelelt. Egy kicsit hiányzik... Már csak abból a szempontból is, mert így be kell járnom a kórházba, és nem vagyok 1 perc alatt a folyosó végén az osztályon. Most egy kedves ismerősömnél lakom, aki befogadott és közel lakik a kórházhoz (ezer hálám neki!). De az egész nap csak jövés, menés, fejés, alvás! Az ilyen fárasztó napok után éjjel az ágyban már a gondolkodásra sem jut időm. Ami nagyon jó, mert nem akarok sem a múlton, sem a jövőn gondolkodni. Csak a jelenen!

A picik szépen növekednek, Hédus 1990 gramm( mai mérés), Lénus 1420 gramm (ez pár nappal ezelőtti mérés). Mindketten átkerültek nyitott inkubátorba és mostmár szabadabban lehet őket kivenni, így egyre több a babusgatás is! Lénuska most éppen egy fertőzéssel küzd, de ő áll nyerésre természetesen, és az antibiotikum kúra után ismét a mi kis virgonc Kisbékánk lesz. Hédike nagyon ügyesen eszik már cumiból, 10 ml tej amit megbír enni nagy küzdelemmel, de ez a mennyiség is majd egyre több lesz. Az őssejtterápia pedig még mindig folyamatban van, sikerült már lefordíttatnunk a leleteket angolra, már csak a Madridi klinika visszajelzésére várunk, hogy beveszik-e a kísérleti programba Szivecskét. Mi nagyon bízunk benne! Hát ez a helyzet...

,, Minden egyes nap új kezdetet rejt, és nincs olyan szörnyű sötétség, amelynek a végén ott ne pislákolna a remény. "