Az első kézbevétel... 2 hét után ma először kezembe vehettem Kisbékát. Az érzés? Leírhatatlan...
A mai 6 órás látogatásnál kedvenc nővérkém volt bennt. Nagyon kedvelem, mert mindent elmagyaráz, kedvesen beszél, és a babákkal is finoman bánik, odafigyel rájuk. Miközben néztük a kicsiket, szólt hogy vigyünk egy széket Léna mellé... Akkor már sejtettem, hogy mi fog történni és rögtön szaporábban kezdett verni a szívem is. Kinyitotta a inkubátor oldalát és kivette babácskámat. A mellkasomra tette a szívem fölé, és a pulóverembe jól bebugyolálta. Így ültem ott vele, és csak mosolyogtam, Gábor is nézett minket meghatottan, és közben fotózott. Egy olyan pillanat, amit meg kell örökíteni, mert egy mérföldkő az életünkben. Bevallom őszintén, most éreztem először, hogy anya vagyok. Ahogy ott feküdt a mellkasomon, ahogy éreztem hogy veszi a levegőt, ahogy mozgott a pici keze a mellkasomon... a szívem megtelt anyai érzésekkel. De csak félig, a szívem másik fele Hédié, akkor telik meg teljesen, ha már őt is a karomba vehetem majd.
Kétségbeesést végre felváltotta a boldogság és érzem az erőt magamban, hogy a lányaimért bármit hajlandó vagyok megtenni és feláldozni. A türelem meghozza majd a gyümölcsét és én az leszek. Anyai szív.... "Eldönteni, hogy gyermeket akarunk, egy pillanat műve csupán.De a döntés, hogy a szívünk a testünkön kívül dobog örökre szól."
Nekem mostantól már két testben dobog a szívem a testemen kívül!
