...akkor tejbankot nyithatnék! De ezek a könnyek nem az elkeseredés könnyei hanem a meghatottságé... Az a sok buzdító üzenet és az együttérző szavak... Annyira jól esik, hogy könnyeket csal mindig az arcomra. Az hogy ennyien mellettünk állnak, lélekben felerősít minket, és ezért hálával tartozunk! Toljuk a nehéz szekerünket fel a hegyre, és ti mindannyian segíteni próbáltok... Köszönjük!

Néha pedig azért sírok, mert érzem a nyomást, és a csapot le kell engedni... Csak egy kicsit, pár könnycsepp, amit észre sem lehet venni és akkor máris minden könnyebb! Néha pedig azért sírok, mert már megint sírok... Irónikus!