Mondta ezt egy hasonló helyzetbe lévő PIC-es anyuka. És milyen igaz...
Szerencsére találtam a kórházban olyan nővért, aki készségesen elmagyarázta a fejés titkát. Nagy titok ez, semmi extra... Először stimuláljuk a mellett kézi mellszívóval, mivel kisbabánk most nem tud érintkezni a mellünkkel, masszírozzunk és császárosoknál pár nap múlva beindul. (4-5 nap múlva kb) Szüléstől számítottan 3 nap múlva próbálkoztam, nekiültem a szerszámokkal, hogy na akkor kezdjünk ezzel valamit. Nem nagyon reménykedtem a dologban, éreztem hogy gyenge a testem és eléggé ki is vagyok még száradva. De rajta voltam és csináltam... Sőtt csináltuk! Gábor pumpált én masszíroztam. Talán ez egy fotót is megért volna! És valami jött, valami pici kevéske és nagyon sárga. Nemtudtuk, hogy mit kezdjünk vele, ezért szóltam drága férjemnek, hogy a kis tejespalackkal szaladjon az osztályra és kérdezze, hogy ezzel tudnak-e kezdeni valamit. Vicces, ahogy az apuka megy az osztályra az anyuka tejével és kérdezi, hogy Jónapot, ez jólesz? És igen, JÓ! Örültek, talán nálunk is jobban, az előtej, ami nagyon fontos a koraszülött babáknak és a mennyiség is elég mivel csak nagyon kis mennyiségeket kapnak. Örültünk nagyon mi is, és nekibuzdulva megvettük az elektomos mellszívó hiperszuper fajtáját. Azóta csak jön, és jön... Kelek, eszek, fejek, babázok, eszek, fejek, babázok, pihenek, fejek, babázok és így tovább... A mennyiségek nőnek és az én önbizalmam is. Amit megtehetek a babákért az elsősorban ez! A fontos és éltető anyatej, ami segít nekik átküzdeni ezen a nehéz helyzeten. Tényleg nekem is szenvedélyem lett a fejés!
