Sokszor eszembe jut... Mit tettem, mit csináltam rosszul, mi az amit másképp kellett volna tennem...
Túlságosan rákoncentráltam és akartam, vagy még több kellett volna? Ikrek lettek, mert Gábor nagyon akarta, lányok lettek mert én azt akartam. Orvoshoz jártunk, minden tesztet megcsináltattunk, ultrahangnál specialistánál jártunk, kontrollra 2 hetente pestre jártunk. Ha baj volt rögtön mentünk és kérdeztünk. Orvost és kórházat váltottunk, mert tudtuk, hogy hamar fognak érkezni és a legjobb kezekbe akartuk, hogy kerüljenek. És mégis... Miért pont velünk?
Lehet ha nem ennyire görcsösen hanem lazábban vesszük akkor másképp alakul ez a terhesség? Nemhiszem...
Kellett egy pofon az élettől? Hogy nem minden megy olyan egyszerűen ahogyan az meg van írva? Egy lejtő, ahová el kell jutni, hogy utánna felül emelkedjünk, ha erősek vagyunk? Isten egyik útja, amin végig kell mennünk, és ha megtettük vár a jutalom? Ezt már elhiszem...
Átértékelődött minden... Másképp látjuk a világot. Ami fontos volt eddig, az már nem számít, más megvilágításba kerültek a dolgok, ez egy másik világ. Olyan világ ez, ahol becsüljük amink van, nem panaszkodunk, segítünk, várunk, reménykedünk, és szeretjük egymást NAGYON!
