A mi lányaink! Értük kelünk, értük fekszünk, velük álmodunk, értük harcolunk... Legdrágább kincseink a világon! És hogy vizuális képet kapjanak a kedves olvasók is, hogy kik azok, akikért szurkolnak és imádkoznak minden nap! (Bal oldal Léna, Jobb oldal Hédi, katt a képre)…

Drága Mama! Búcsúzunk tőled szomorú szívvel... Te tanítottál meg sok imára engem, és most én imádkozom érted, a te békés nyugalmadért! Sajnálom, hogy nem láthattad dédunokáidat, de tudom, hogy most te leszel az őrangyaluk.  Mama, ugye vigyázol majd rájuk? Ugye megóvod…

Legszívesebben kiszaladnék a kórházból és futnék... Egy olyan helyet keresnék, ahol csend és nyugalom van, egy rétre vagy egy erdőbe... Ha ott lennék, akkor felkiáltanék az égre és ezt kérdezném: ,, Miért teszed ezt velünk? Miért okozol nekünk ennyi fájdalmat?" Nem értem...